A bírói ranglétra

  A gjódzsi, vagyis a bíró a szumómérkőzés harmadik szereplője. Neki is van rangja, csakúgy, mint a birkózóknak. Egy gjódzsi pályafutása nagyon fiatal korban kezdődik, a jelenlegi (1999. október) bíróállomány legfiatalabb tagja 16 éves. A ranglétrán nagyon lassan lehet felmászni. Sok esetben tizenöt évbe is beletelik, míg valaki eléri a dzsúrjó rangot, és akár negyven is, amíg a csúcsra kerül. Míg a birkózókat minden torna után elő- illetve visszaléptetik rangjukban, a bírókat csak évente egyszer léptetik elő (lefokozás nincs). Éppen ezért, és mert csak negyvenöt pozíció van, vannak bírók, akik sohasem érik el a Makunoucsi rangot sem. A gjódzsik személyi adatai.

  Minden gjódzsi vezetékneve Kimura vagy Sikimori. A régi időkben ez a két család adta a bírókat, azóta persze a helyzet megváltozott, és most már csak hagyományból nevezik így őket. Összesen 45-en vannak, csapatok állományába tartoznak, és a hejákban élnek, amíg meg nem nősülnek. Mivel nem létezik "bíróiskola", a tudást az öregek adják át a fiataloknak.

A gjódzsik ruházata rangok szerint
Rang	Kimonó	Zsinórok	Lábbeli
Dzsonokucsi- Makusita	gyapjú, a nadrág térdig ér, térdnél zsinórral megkötve	kék v. fekete	mezítláb
Dzsúrjó	testhosszúságú, selyem	kék-fehér	tabi
Makunoucsi	testhosszúságú, selyem	piros-fehér	tabi
Szanjaku	testhosszúságú, selyem	piros	tabi és szetta
Tategjódzsi Sikimori Inoszuke	testhosszúságú, selyem	bíbor-fehér	tabi és szetta
Tategjódzsi Kimura Sónoszuke	testhosszúságú, selyem	bíbor	tabi és szetta
Tabi: kétujjas zoknicipő. Szetta: tabihoz viselhető egyszerű bőrszíjas papucs, szandál

A tate-gjódzsik

  Két tate-gjódzsi van, hagyományosan az egyikük neve mindig Kimura Sónoszuke, a másiké pedig Sikimori Inoszuke. Hogy a szumótörténet tate-gjódzsijait meg lehessen különböztetni, sorszámot kapnak. Jelenleg mindkét tate-gjódzsi a huszonkilencedik. A mindenkori Kimura Sónoszuke a rangidős gjódzsi mind közül. Őt arról lehet felismerni, hogy a mérkőzések elején, amikor karját kinyújtva tartja a gunbait, kézfeje felfelé néz, míg Sikimori Inoszuke kézfeje lefelé.

  A tate-gjódzsik (vezető gjódzsik) felszereléséhez tartozik egy rövid kard is, amely a régi időkben arra szolgált, hogy egy hibás döntés után, ha a földesúr engedélyezte számára, a gjódzsi ezzel követett el öngyilkosságot. Természetesen ma már ilyen nincs, viszont ha a gjódzsi hibásan hirdeti ki a győztest és a sinpan-testület felülbírálta őt, írásban felajánlja lemondását. Bár ezt általában a Szumószövetség nem szokta elfogadni, a gesztus maga jelzi, hogy milyen fontos szerepük is van a bíróknak.

  Csak tate-gjódzsi vezethet olyan mérkőzést, amelyen jokozuna is fellép. Kimura Sónoszuke mindig csak a nap utolsó mérkőzését vezeti.

A gjódzsi feladatai

  A gjódzsi a birkózókkal együtt lép be a ringbe, és különlegesen képzett hangján kihirdeti a mérkőző felek nevét. Parancsokkal és a gunbai nevű harci legyezővel vezényli a birkózókat a mérkőzés folyamán (a mindenkori Kimura Sónoszuke a névvel-címmel együtt egy majdnem 150 éves gunbait is örököl).

  Amikor a gjódzsi beáll és kinyújtja a legyezőt, az azt jelenti, hogy elérkezett az idő, hogy a birkózók befejezzék az előkészületeket és meg kell kezdjék a mérkőzést. A gjódzsi nagy figyelemmel szemléli a tacsiai-t, vagyis az első összeütközést, és megbizonyosodik arról, hogy mindkét versenyző mindkét kezét letette a földre indulásnál, és hogy ugyanakkor rugaszkodnak el. A mérkőzés után a bíró hirdeti ki a győztest oly módon, hogy a megfelelő oldal (kelet vagy nyugat) felé mutat a gunbaival. Ő adja át a győztes birkózónak a szponzorok által felajánlott pénzdíjat is (ha van).

Mit kiabálnak a gjódzsik mérkőzés előtt és közben?

Mada, mada! - Még ne, még van időd! Kamaete! - Felkészülni, foglalják el a helyüket! Matta nasi! - Itt az idő! Dzsikan desz! - ez a gyakoribb, ugyanazt jelenti Te o cuite! - Tedd le a kezed! Nokotta, nokotta! - Még versenyben vagytok! (Joi,) hakkejoi! - Csináljatok valamit! Gyerünk!

  A gjódzsik feladata továbbá az eredmények nyilvántartása, műsorközlőként is szerepelnek, ők írják meg a napi versenykiírást (torikumi-hjó), és magát a torna kiírását is egy gjódzsi készíti el, különleges, szumó-modzsinak nevezett írásmóddal. A magas rangú gjódzsik végzik el minden szumótorna előtt a küzdőemelvény, a dohjó szertartásos felszentelését is. Ha betöltik a hatvanöt évet, vissza kell vonulniuk.