Áttekintés
A szumó története
A heja-rendszer
A felvett nevek
Szakmai rangsorolás
A mérkőzések
Győzelem és vereség
A technikák
További tudnivalók
Kiegészítések
Kérdések és válaszok
Híres birkózók
A bírók
Címlap
A reggeli óráktól este hatig tartanak a szumómérkőzések (torikumi), játékvezetőkkel és döntőbírókkal. Minden összecsapás beleszámít a rikisi banzukén való felkapaszkodásába. A nap első felében fiatal, vékony, gyakran lógó hajú birkózók kapaszkodnak fel a dohjóra egy szinte teljesen üres és sötét csarnokban és mérkőznek. A televíziós közvetítés lámpafényei csak délután három körül gyulladnak ki, a Dzsúrjó mérkőzések alatt megtelik a csarnok, majd eléri a tetőpontot, a miszubi-no-icsibant (a nap döntője), amely egy magasabb rangú szekitorit emel ki.
A mérkőzésnap reggelén meghatározzák és kihirdetik a következő nap mérkőzéseinek (torikumi) listáját. Sok rikisi elveszti a küszöbön álló mérkőzését, mert már a következő napi meccsre gondolnak.
Helyszínek
- Hacu Baso, január Helye: Rjógoku Kokugikan, Tokió
- Haru Baso, március Helye: Ószaka Városi Sportcsarnok, Ószaka
- Nacu Baso, május Helye: Rjógoku Kokugikan, Tokió
- Nagoja Baso, július Helye: Aicsi Tartományi Sportcsarnok, Nagoja
- Aki Baso, szeptember Helye: Rjógoku Kokugikan, Tokió
- Kjúsú Baso, november Helye: Fukuoka Nemzetközi Központ, Fukuoka
A pontos kezdési napokat, a banzuke megjelenésének és a jegyek árusításának dátumát lásd itt.
A dohjó
A Nagy Szumónak még a küzdőtere is érdekes. Arakidából, Ibaragi tartományból származó homokból keményre döngölt agyagból áll. A dohjó közepén hatféle dolog van elásva: pörkölt dió, mosott rizs, gesztenye, tengeri moszat, tintahal és só. Egy sintoista pap beszenteli a ringet és ettől fogva szent földnek számít. Nő nem léphet a dohjóra. Ha sérülés miatt vér éri a földet, a mérkőzés után a jobidasik azonnal megtisztítják. A jelenlegi dohjó-méret 1931-ben lett megállapítva.
Abe Maszumi diagramja a szakkifejezésekkel:
Higasi Hanamicsi Mukó-Dzsómen Nisi Hanamicsi \ Dzsikan-gakari Minami-kata / \ Sinpan Gjódzsi-damari Sinpan / \ (Időmérő) / Akabusza-sita------------Minami-------------Sirobusza-sita | (Dél) | | | | | Higasi-kata | | Nisi-kata Hikae-rikisi | | Hikae-rikisi | | Higasi-kata Higasi Nisi Nisi-kata Sinpan (Kelet) (Nyugat) Sinpan | | Higasi-kata | | Nisi-kata Hikae-rikisi | | Hikae-rikisi | | | | | Kita | Aobusza-sita------------(Észak)-----------Kurobusza-sita Kita-kata Sinpan Sómen Szakkifejezések: Fusza (Busza): bojt, rojt Gjódzsi: döntőbíró Hanamicsi: A dohjóhoz vezető útvonal Hikae: várakozó Dzsikan-gakari: időmérő bíró Kata: oldal Sinpan: döntőbíró Sita: alatt Sómen (Dzsómen): elülső rész Tamari (Damari): várakozó terület Mukó: szemközti, túloldali A dohjó méretei: Oldalnézet: (18'8") _===============teteje 570 cm==================_ / \ / [===] [===] [===] \ magasság 34-60 cm / lépcsőfok lépcsőfok lépcsőfok \ ---------------------alja 670 cm---------------------- (22') A sómen oldalon csak a középső fok van meg, a Sómen Sinpan számára. toku-davara __ -- -- / \ / \ toku-davara | | toku-davara \ / \ / -- __ -- toku-davara
Tavara: szalmabálák a dohjóba süllyesztve, a ring szélét jelölik. A toku-davara négy, a körből kissé kiálló rész, amit eredetileg vízelvezetésre használtak, manapság inkább egy picike egérút a megszorult birkózónak.
Dohjó kör: 455 cm átmérőjű.
Dzsanome (a kört szegélyező, homokkal borított felület) 25 cm széles.
Kezdővonalak (Sikiri-szen): Szélesség: 6 cm Hosszúság: 90 cm A két vonal közötti távolság: 70 cm.
A hon-basók
Honbasónak nevezik az évente hatszor megrendezett szumótornát, ezek eredménye számít bele a birkózó teljesítményébe. Egy-egy ilyen torna 15 napig tart és egy birkózónak egy mérkőzése van naponta. A század elején még évente 2 torna volt, 10 napos programmal, ez később 11, illetve 13 napra bővült, majd négy torna volt egy évben.
A tornák általában a következő, egyszerű elv alapján kezdődnek, de néha előfordulnak kivételek, például a 2000. évben majdnem minden torna a hónap első vasárnapján kezdődött.
Hacu Baso: a sonicsi (az első nap) január 2. vasárnapja
Haru Baso: március 2. vasárnapja
Nacu Baso: május 2. vasárnapja
Nagoja Baso: július 1. vasárnapja
Aki Baso: szeptember 2. vasárnapja
Kjúsú Baso: november 2. vasárnapja
A dzsungjó
Nagyon fontos, hogy a sport a basók között is nyilvánosságot kapjon, ezért egy sor helyi bemutatót tartanak Japán-szerte, valamint a tengerentúlon is. A külföldi kormányok meghívására tett szumóbemutatót kóen-nek hívják. A dzsungjót a TV-hálózatok fizetik jótékonyságból, hogy minél több ember láthassa nagy távolságok megtétele nélkül is. A nyári turné a hűvös Északra, Hokkaidóra viszi a birkózókat. Télen a melegebb Kjúsú az úticél, az enyhébb hónapokban pedig a dzsungjó a Kantó és Kanszai körzetekben szerepel (Észak- és Közép-Japán). Napjainkban sportcsarnokokban tartják, a múltban nagy szabadtéri rendezvény volt, az alacsony rangú desik csanko-nabét főztek, komikus szumo-jeleneteket mutattak be és hagyományos szumó-dalokat (dzsinku) adtak elő.
A kiírás-készítők
A torikumit, amelyből kiderül, hogy ki kivel harcol, a Szumószövetség erre hivatott tisztviselői állítják össze, az első két versenynap párosításait a torna kezdete előtt néhány nappal, a továbbiakat pedig egy-egy versenynap után. Egy rikisi általában a hozzá hasonló rangúakkal kerül szembe; az első napon például a keleti és nyugati rikisik az azonos számú párjukkal kerülnek szembe. A jokozuna hagyományosan komuszubival küzd a sónicsin. Ahogy a sorozat halad, a jó eredményekkel rendelkező alacsonyabb rangúak magasabb rangú ellenfelekkel is találkozhatnak. A jokozuna és az ózeki közötti összecsapásokat az utolsó néhány napra hagyják. Hogy még bonyolultabb legyen az összeállítás, van egy szabály (heja-becu szo-atari), hogy ugyanazon heja tagjai rendes összecsapásban nem kerülhetnek egymással szembe.